Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Medvebocsok mûsora Csonka-agyarország. Tódor János, Magyar Hírlap, 2007. május 11. Közhely, hogy a kereskedelmi televíziók (miként a közszolgálatiak) nem válogatósak témában, riportalanyban, riporterben. Na ja, a hírverseny, miként anno az osztályharc, fokozódik. Mint ahogy a már fokozhatatlannak vélt ideológiai és erkölcsi katyvasz is. Aztán nyakunkba zúdul a koktélként összerázott mocsok. ("Itt is mocsok, ott is mocsok, hogy vannak a medvebocsok?" – kérdezte volt egyik, most a cél érdekében általam kissé elferdített versében Petri György medvemániás költõtársát, Tandori Dezsõt.) A reggeli magazinmûsorok szerkesztõi az abszurd életérzés zsenijeit megirigyelve kotyvasztanak nézettségi mutatókkal kitapétázott boszorkánykonyháikban. Megannyi félbe maradt Ionesco és Örkény hasznosítja öntudatlanul a lebutított Marxból tanultakat: nem tudják, de teszik. Folyik a tévécsatornák közti kibékíthetetlen, néphülyítõ osztályharc, akár a piszoár csillogóra csempézett falán a penetránsan szúros szagú vizelet. A hajdani tehetséges rádióriporter, akit ma Tanár úrnak neveznek, egyik reggel például jópofán kvaterkázik a magukat Gój Motorosokként definiáló – õk a mi, MZ (emcett)-bõl és Pannoniából kinõtt posztszocialista, helyiérdekû Pokol Angyalaink –, bõrös cuccban, ujjatlan bõrkesztyûben feszítõ, szelíden militáns vezetõjével. A középkorú motoros nem elõször vendége a Tanár úrnak, persze annyiszor azért nem hívta meg, mint kedvenc beszélgetõtársát, a zsidó újságírót verõ Tomcat nevû pszichopata szabadságharcost. Aztán pedig egy fiatal rabbi következik, aki nem ért egyet azzal, hogy az idõs zsidó származású honfitársainkat egyik kollégája lebeszélni igyekszik arról, hogy bátran kimenjenek a pesti utcákra. Természetesen a rabbi nem kéri ki magának, miért hívták meg õt egy mûsorba ezzel a korántsem szolid motorossal, aki a gyengébbek kedvéért pólójára írta, hogy õ bizony gój.  Fel sem vetõdik az ifjú hitoktatóban, hogy õ egy olcsó és gusztustalan provokáció áldozata. Ahogy tudatosan alighanem a szerkesztõjében sem. Õ valószínûleg úgy gondolkodik, hogy egy zsidó meg egy antiszemita, az annyi, mint politikailag korrekt tájékoztatás. Csodák csodájára az ezután fotelbe ültetett hóõsz egykori miniszterelnök sem háborodik föl ezen az árukapcsoláson, pedig róla azt gondolnánk, hogy kényesebb az ízlése. Õ mindannyiszor kikel a közvéleményt gátlástalanul manipuláló média ellen, elítélõen beszél a csatornáról csatornára vándorló magazinpolitizálás sekélyességérõl. Hol máshol teszi ezt, általa percembereknek titulált, lenézett politikustársaihoz hasonlóan, mint a legkülönfélébb, mélyen megvetetett tévémûsorokban. Nálunk, ahol annyian lógnak a nagyképernyõs szeren, senkinek sem kell elmagyarázni, hogy a politikus (közéleti ember) miért pont olyan termék, mint a mosópor. Tódor János Medvebocsok mûsora.Csonka-agyarország, Magyar Hírlap, 2007. május 11.